"Na, én iszok még ed kolt vizet, hod leden előm!"

***

Tejbegrízevés közben: "Én teszek fahéjat, melt én vadok a Etike kiszlány ész a kiszlányok nadon szeletik cukollal ész fahéjjal."

***

Bevásárlólistát ír: "Happy-kendő, pufuléc, szampon Mámá, vécé-öblítő... Mámá, nint itthon elég vilszli, leíltam azt, hod vilszli."

***

Általában megy a harc azért, hogy, ha itthon vagyok, én foglalkozzam vele, ne Alois. Vannak engedékenyebb pillanatai is:) "Te isz jó vad, Édeszapa, te nadon édesz vad!"

***

- Milyen jó szag van!

- Milyen szagot érzel, Eszter?

- Gömbölyű vilszli-szagot!

***

Hajbakapnak Aloisszal:

- Tátá, szomorú vagy?

- Nem, Eszter, inkább mérges vagyok.

- Tátá, boldog vagy?

- Nem vagyok boldog, mert egy kicsit mérges vagyok.

- Tátá, én boldog vagyok, mert nagyon szeretlek téged!

Ide. Egyelőre csak a várakozó-listára, mert a hivatalos iratkozást minden évben csak szeptemberben lehet meglejteni az éppen aktuális tanévre. S mi, ugye, csemeténket csak 2011 őszétől óhajtjuk oviba járatni. Ez amolyan "foglaló", mert a helyek száma - mint mindenhol - itt is korlátozott, a négyórás programmal működő csoportban (ez érdekel minket) szám szerint 25. De ha egy éven belül meggondolnánk magunkat (mondjuk, alapítanánk egy német óvodát:D), akkor ez a "beiratkozás" nem kötelez maradásra.

Das Lied vom Wecken

Wenn ich zum Markt geh´ dann kauf ich dir ein Hähnchen.
Und das soll dich jeden Morgen wecken.
Und das Hähnchen macht Kikerikiki.
Jeden Morgen schon ganz früh.

Wenn ich zum Markt geh´ dann kauf ich dir ein Glöckchen
und das soll dich jeden Morgen wecken.
Und das Glöckchen macht Ding-Dong.
Und das Hähnchen macht kikerikiki
jeden Morgen schon ganz früüh.

Wenn ich zum Markt geh´ dann kauf ich dir
´nen Wecker und der soll dich jeden Morgen wecken.
Und der Wecker macht Drnnn-drnnn
und das Glöcken macht Ding-dong
und das Hähnchen macht Kikerikiki
jeden Morgen schon ganz früh.

Wenn ich zum Markt geh´ dann kauf ich dir ´ne Kuckucksuhr
und die soll dich jeden Morgen wecken.
Und die Kuckucksuhr macht Kuckuck-kuckuck
und der Wecker macht Drnnn-drnnn
und das Glöcken macht Ding-dong
und das Hähnchen macht Kikerikiki
jeden Morgen schon ganz früh.

Wenn ich zum Markt geh´dann kauf ich dir ein Schäfchen
und das soll dich jeden Morgen wecken.
Und das Schäfchen macht Määähhh-määähhh
Und die Kuckucksuhr macht Kuckuck-kuckuck
Und der Wecker macht Drnnn-drnnn
und das Glöcken macht ding-dong
und das Hähnchen macht Kikerikiki
jeden Morgen schon ganz früh.

Wenn ich zum Markt geh dann kauf ich dir ein Radio
und das soll dich jeden Morgen wecken.
Und das Radio macht Bla bla bla dudeliö dudeliö
Und das Schäfchen macht Määäh-määh
Und die Kuckucksuhr macht kuckuck kuckuck
Und der Wecker macht Drnnn drnnn
Und das Glöcken macht Ding-dong
Und das Hähnchen macht Kikerikiki
jeden Morgen schon ganz früh.

Doch achherrje ich hab kein Geld einstecken
und komm vom Markt und muss dich alleine wecken
Ich mach Bla bla bla dudeliö dudeliö
Ich mach Määäh määhhhh
Ich mach Kuckuck-kuckuck
ich mach Drnnn drnnnn
ich mach Ding-dong
Und am Schluß mach ich kikerikiki
diesen Morgen schon ganz früh.

Ezt szeretjük mostanában - mi a Kaláka együttes előadásában hallgatjuk.

Móra Ferenc: A cinege cipője

Vége van a nyárnak,
hűvös szelek járnak,
nagy bánata van a
cinegemadárnak.

Szeretne elmenni,
ő is útra kelni.
De cipőt az árva
sehol se tud venni.

Kapkod fűhöz-fához,
szalad a vargához,
fűzfahegyen lakó
Varjú Varga Pálhoz.

Azt mondja a varga,
nem ér ő most arra,
mert ő most a csizmát
nagyuraknak varrja.

Darunak, gólyának,
a bölömbikának,
kár, kár, kár, nem ilyen
akárki fiának!

Daru is, gólya is,
a bölömbika is,
útra kelt azóta
a búbos banka is.

Csak a cinegének
szomorú az ének:
nincsen cipőcskéje
máig se szegénynek.

Keresi-kutatja,
repül gallyrul gallyra:
„Kis cipőt, kis cipőt!" -
egyre csak azt hajtja.

És ezt:)

Du da - im Radio
wie geht's dir denn heut' morgen ?
Du da - im Radio
wie war denn deine Nacht ?

Du da - vorm Radio
auch ich hab' meine Sorgen.
Du da - vorm Radio
ich bin schlecht aufgewacht.

Du da - im Radio
du mußt ja ziemlich klein sein.
Du da - im Radio
wie paßt du denn da rein ?

Du da - vorm Radio
und du mußt wohl allein sein.
Du da - vorm Radio
wem fällt sonst so was ein ?

Ich hab' da 'ne Idee
damit ich dich mal seh'.
hol' ich den Schraubenzieher raus und schraub den Kasten auf.

Hey
du da - vorm Radio
das laß mal lieber bleiben

du da - vorm Radio
das kann gefährlich sein.

Du da - im Radio
dann wird's nix mit uns beiden

du da - im Radio
das finde ich gemein !

Ich ha' da 'ne Idee
damit ich dich mal seh'

schick mir ein Bild von dir und du kriegst ein Bild von mir.

Hey
du da - vorm Radio
gehst du denn schon zur Schule ?
Du da - vorm Radio
dann wird's jetzt ziemlich knapp.

Du da - im Radio
ich muß zum Kindergarten.
Du da - im Radio
ich schalt' dich jetzt mal ab.
Tschüß !

Tulajdonképpen már a szülinapjára szerettünk volna egy falilámpát Eszternek az ágya mellé, mert imádja fel-le kapcsolgatni őket, meg a hangulat kedvéért is. De akkor nem találtunk olyat, ami tetszett volna: narancssárgát kerestünk, fából valót.

Végre megvan:) Innen. Kedves kiszolgálás, jó minőség, jó ár, ízléses termék. Ugye, hogy lehet Romániában termelni is?...

Nem voltam itthon azon a délutánon, amikor érkezett (rendeltük), Eszter és Tátá felszerelték, meglepetésként várt haza. Azóta csigafénynél olvassuk az esti mesét, olyan igazi összebújós hangulatban. Eszti nagyon örült neki, rég nem láttuk így örülni:)

Egyike azoknak a ritka pillanatoknak, amikor Esztermanó ülve, egy helyben foglalatoskodik valamivel:)

...Annak apropóján, hogy amióta Eszter hallotta Aloist a rádióban, néha kéri, hogy "Tátá, úd beszélj, mint a ládióban, németül!"

Pár szót tud németül (Eszti, nem Alois:)), ezeket alkalomadtán előszeretettel ismétli: (Sch)mette(r)ling (van egy pillangós széke), Hähnchen (ezt egy dalocskából tanulta), Tschüss (szintén énekből), néhány színt - glün, lot, lila, gelb, blau, olange (pl. néha azzal szórakozik az utcán, hogy autókra mutogat és németül megnevezi a színüket), meg tudja kérdezni,hogy "Wie s(z)pät ist es?" és "Wie heisst du?". Meg részleteket énekel cédén hallott gyerekdalokból, egész ügyesen - persze anélkül, hogy teljesen értené, mit dalol. A Daraéktól kapott játszószőnyegén háziállatok vannak, szokta kérni, hogy mondjuk el, melyiknek mi a neve németül. Vagy a játszótéren eszébe jut, hogy "A hintának hod mondják németül?" Hihetetlen örömöt lel abban, ha valami újat tanulhat. Bármi legyen az.

Kicsit taknyos, kicsit köhög. Kúráljuk Nurofennel és Plantusinnal. Már amikor beveszi. De - ne szóljam el magam - nincs ok panaszra: bár néha mondja, hogy nem veszi be, azért csak kitátja a száját. Fogalmam sincs, mitől függ az, hogy elsőre, vagy csak öt perc nyafogás után. Szeszélyes és veszélyes.

Szeszélyes és veszélyes. Nem győzöm hangsúlyozni:) Valamelyik délután korábban felébredt, kialvatlanul, be volt dugulva az orra, ki akartuk porszívózni. Ez általában nem jelent neki problémát, van, amikor magának szívja, de ez alkalommal olyan show-műsort rendezett (értsd: sírást, liluló szájjal), hogy a végén már mindketten (az Apujával) kimentünk a szobából és vártuk, mikor hagyja abba a hisztit. Nem néztem az órát, de szerintem nem volt több tíz percnél. Miután lenyugodott, megkérdezte, "Miélt szíltam?"... Akik már túlélték gyerekük dackorszakát, azt mondják, kb. három éves korig tart. Á, az már nálunk sincs messze...:D

Kitalált  egy nevet: Bencalavk. (Mostanában egyre gyakrabban tisztán kimondja a "c" hangot.) Nem tudom, honnan jött ez neki, eleinte nem is tudtam megjegyezni, de ő kitartóan keresztelt erre a névre babákat, kutyusokat stb.

S ha már keresztelő. Saját keresztelőjét is látta dévédén, meg nemrég voltunk a kicsi Laci  keresztelőjén - ez a téma is foglalkoztatja. Ő is kereszteli a babáját fürdés közben, evés közben meg a hasikájában van keresztelő - kenyérfalatok, karfiolok, murkok stb. ceremóniája...

Megkezdődött a miért-korszak, mondhatni, egyik napról a másikra. "Miélt szalad ilyen dolszan Vackol?, Miélt nem ugatnak a kuták?, Miélt med haza Nadmama? Mámá, miélt ezt a cipődet vetted fel?" stb. stb. stb.

Öltözés... Kifinomult ízléssel válogatja össze a ruháit, nem csak a sajátját, a miénket is. Szigeten egyszer fekete nadrághoz, fekete-fehér blúzhoz és fekete cipőhöz drapp fonott strandtáskát vettem a vállamra. "Mámá, miélt nem a fekete tászkádat veszed?!" Hát mert az éppen itthon volt...

Szobatisztaság terén regresszió állt be. Kéri a pelust. Itthon is. Ha lehet, meggyőzőm, hogy majd később, ha sétálni megyünk, mert még mindig nem múltak el teljesen a gombás kiütései. De azt gondolom, egyelőre hanyagolnunk kell a témát:(

Viszont nincs többet pipi, azaz cumi. Merthogy cafatokra rágta az utolsó darabot is, én meg nagyrészét lenyisszantottam, nehogy álmában lenyelje. Így meg már nem kell, mert olyan pici, hogy kiesik a szájából. Vigasztalásul odakapja alváshoz az egyik cumisüveg cumiját (a műanyag "foglalatával" együtt), szop rajta kettőt-hármat, kézbe fogja és alszik. Ez a "kópé tej-pipi" névre hallgat:) - Eszter is mosolyog rajta.

Környezetvédő aktivista:) Mióta becses városunkban is lehetőség nyílt a szelektív hulladékgyűjtésre, Eszter kivűlről fújja, melyik kukába mit kell dobni: "Mámá, a kékbe a papílt, a zöldbe a üveget, a szálgába a műanagot!"

Ha már városunkban, tőlünk egy köpésre lépésre fesztivál volt, hát mi is odadugtuk az orrunkat, annak ellenére, hogy éppen az első napján jöttünk haza Máramarosszigetről, hegyekben állt a mosnivaló plussz egyéb elhanyagolt házimunka, és mindezek mellett be kellett fejeznem egy dolgozatot vasárnapra. Második este kettesben "szöktünk" ki, Nagymama vigyázott az alvó Eszterre, aki csak reggel tudta meg a dolgot, elárultak a karkötőink:) A szombat délutáni Taxi-koncertet nem akartuk kihagyni (hej, egyetemista élet...), Esztert is vittük magunkkal. Persze gondoltuk, hogy nem fogja lekötni a dolog másfél órán keresztül, ezért Nagymamával mentünk, aki el is vitte Esztit a Weekendre játszóterezni. Mi meg bevetettük magunkat a második sorba, és végignéztünk egy házibuli-hangulatú koncertet. A Picikét nem elég elég korán igényes zenéhez szoktatni:) (Ha valaki azt mondta volna, hogy a második pocakommal koncertre is elmegyek majd, nem hittem volna...)

A Szalaván egy kisebb hegy, ami Szigeten a konyhaablakból látható. Eszternek már régóta mondjuk, hogy egyszer mi is teszünk egy sétát az oldalban, elvégre Boribon is kirándult:) Tetszett neki,bár akiruccanás nem volt hosszú - Eszter többnyire az Alois nyakában utazott, aztán lekérezkedett, de inkább szaladni akart, mint sétálni,amire a terep,ugye,nem a legmegfelelőbb volt, az idő is kezdett lehűlni, de azért szép volt. Eszter első közelebbi találkozása a Szalavánnal:) Reméljük, lesz még folytatás.

Utána beültünk a hegy alatti hotel teraszára, mert Esztert bevonzotta az udvarán levő csúszda.

Hosszas tervezés és készülődés után szombaton délelőtt elindultunk, hogy barátainkkal töltsünk másfél napot Egerben. Esztert itthagytuk Szigeten a nagyszülőkkel.

Mintha érzett volna valamit, picit ő is izgatott volt az indulásunk előtt, de aztán vidáman integetett az ablakból papírzsepivel:) Persze, próbáltuk már napokkal előtte "felkészíteni", hogy elmegyünk és ő Jutkával, Agytatával meg Darával fog játszani, sétálni, szundikálni... Míg az alvást nem kezdtem emlegetni, mindenre azt mondta, hogy "jó", de azon a ponton tört el a mécses, úgyhogy a továbbiakban a külön töltendő időnek csak a kellemesebb részéről meséltünk.

Nem is volt aztán, hála Istennek semmi gond, a nagyszülők remekül feltalálták magukat! Esti alvás előtt persze pityergett egy kicsit, és a Jutka lelkére kötötte, hogy ha megérkeznénk és kopognánk, amikor ő már elaludt, feltétlenül költse fel őt...

Agytatának is mondott olyasmit, hogy ő most nem boldog, mert nincs itt Mámá és Tátá...

Háromszor-négyszer beszéltünk vele telefonon, a hangja mindig vidám volt, elmesélte, hogy éppen mit csinál és szaladt is el:)

Tartottunk attól, hogy neheztelni fog, amikor hazajövünk, de ennek semmi jelét nem mutatta. Mikor vasárnap este tízkor beestünk az ajtón, a fáradt leányzó kacagva borult a nyakunkba, felváltva, kezet rázott velünk (új ismeret, távollétünkben tanulta:)), aztán megkérdezte: "Hazajöttetek? És jól telt Egelben?" Hát azt hittem, megeszem! Kicsi okos nagylány!

Hát bizony jól telt:) Persze pityeregtem egy adagot az autóban, miután elindultunk, de aztán vezettem (két nap alatt 300 km-t, ez nálam rekord) és már nem tudtam a szomorúságomra koncentrálni. Hihetetlen szabadságérzet zúdult rám: utazás közben nem gyerekdalokat hallgattunk, elől ültem, felnőtt emberekkel beszélgettünk órákon át anélkül, hogy valaki közbeszólt volna, vendéglőben mindketten egyszerre ültünk, míg be nem fejeztük a vacsorázást (mindezt este fél tíz után), kézenfogva sétáltunk, ráérősen fagyit ettem az utcán, egész hétvégén csak sejtettem, hogy hány óra, de ennél pontosabban nem is érdekelt, nem kellett sietni, nem volt fix program...

Eger Főterén borkóstoló volt, ott sétálgattunk, szombat este fáklyás kazamatalátogatásra is el szerettünk volna menni a várba, de aztán lemaradtunk róla - a pincér lassúsága meg az én egyre csökkenő gyalogló-sebességem miatt. De nem bántuk, így is szép volt az esténk.

Másnap még reggeli után volt időnk egy kis sétára, és akkor már nagyon hazajöhetnékem volt:) Ennyi épp elég volt Eszter nélkül, de ennyi kellett. Két év múlva megismételjük:) Köszönjük, Manó! Köszönjük, Jutka és Agytata!

UPDATE: Így "szenvedett" a gyerek, míg mi szórakoztunk:

Itt éppen köveket dobigál az Izába.

Segít főzni:

+ Menő

Az itthoni bilizéssel változatlanul nincs semmi gond. Sétáink alkalmával még mindig keresi Eszter a bilit, de most már barátkozunk a növényzettel is:) Na, nem, nem megy az olyan gyorsan, még nem tiszteltünk meg egy bokrot sem, de próbálkoztunk. Vagyis eljutottunk oda, hogy kint is szól Eszter, ha kell pisikálni, le is vetkőzünk, guggolunk, aztán visszaöltözünk:) Ezt nagy haladásnak könyvelem el egyik napról a másikra: ahhoz képest, hogy tegnap délután egy óra alatt kétszer öltöztünk át különböző útszéleken, lucsogó cipővel és bugyikában ért haza a Manó, a ma délelőtt balesetmentesen telt. Azt viszont megfigyeltem, hogy délelőtt jobban vissza tudja tartani, mint délután, pedig a folyadékbevitel kb. ugyanannyi.

A tegnap délutánról még annyit, hogy a második "baleset" egy fa mellett történt, éppen bújócskáztunk, láttam, hogy Eszter nem mozdul azután se, hogy megtaláltam. "De Mámá, itt a fa!" Azelőtt mondtam neki, hogy ha kell pisikálni, szóljon, mert keresünk egy fát....:)

Ma délelőtt egy főtéri kávézó teraszán, még azelőtt, hogy Eszter azt mondta volna, "Mámá, kell pisikálni!"... Volt aztán iszkiri bokrot keresni:)

2010. augusztus 19.

2010. augusztus 20.

A malomkerti kínálat a legváltozatosabb, viszont itt volt a legnehezebb Eszternek valót találni.

A hajós csúszdát szereti, de lassacskán kinőtt belőle...

Arra a csúszdára, amin kisebb korában kettesben csúsztunk le, nem engedem egyedül felmászni, mert hengeres lépcsőfokai vannak, nagy távolságra egymástól.

Amelyiknek megfelelne a lépcsője, fémből van az a része, amin le kell csúszni, ráadásul a végéből hiányzik egy darab - ide lábat jól be lehet ütni.

A legvagányabb egy nagyrészt fából készült, "hegymászó-típusú" példány - ez viszont nagyobbacskáknak való. Végül ennél maradtunk: felsegítettem Esztert az első mászó-szakaszon, a középső mozgó-részen most már egyedül is átmegy (gyakorolt a Somin:)), a lecsúszás már semmiség:)

A legjobb nekünk azonban a főtéri csúszda: kihívás Eszternek, de nem annyira veszélyes. Ma délelőtt biztos felmászott-lecsúszott vagy hússzor.

Hogy drága gyermekünkben lakik egy kisangyal és egy kisördög is, azt tudtam. De hogy a kettő minden átmenet nélkül váltogatja egymást, annak csak ma délelőtt voltam szemtanúja...

Darát látogattuk meg ma délelőtt, Eszter annyira akart már indulni, alig reggelizett, Bernadett babáját babakocsijában tolva szinte száguldottunk arrafele - éppen átfutott az agyamon, milyen nagy, ügyes gyerek, semmi hiszti, kitérő, célegyenesen haladunk. Hamar elbíztam magam.

A fenti kép útban Sziget fele készült, megálltunk egy benzinkútnál ebédelni.

Egy jó óra csendes játszás és egy körte elmajszolása után (közben én üldögéltem, és hízott a májam), Eszter elkezdett nyávogni. Aztán hisztizni. Végül sírni és bömbölni. Hiába kérdeztük, hogy mi a baj, mit szeretne, ő csak folytatta a showt és fúrta magát a nyakamba. Aztán egy kicsit megnyugodott, Jutka ölben kihozta a kapun, sőt egy darabig az utcán is, akkor azt kérdezte: "Miélt tilkuszoltam?" Jó kérdés..:) A hazafele úton ismét a kisangyal volt a társam, hazatolta a babakocsit, nem protesztált, amiért nem vettem neki ropit (ebéd előtt egy fél órával), ügyesen bilizett, megevett 3 (három) tányérka levest (ez sem tartozik a mindennapi szokásai közé...), és most - két mese és egy üveg tej után - az igazak délutáni álmát alussza. Vajon ki fog felébredni, a kisördög vagy a kisangyal?!

Napról-napra nő, ügyesedik, számomra elképesztő tempóban. Elérkezett a főzőcskélés ideje is a babázással, ha engem főzni lát, ő is nekiáll:)

Peti baba ebédre tükörtojást kapott (valódi:)) reszelt sajttal.

Még valódibb vacsora készült a babahadnak: tejberizs - hozzávalók: kevés nyers rizs, két kanál tej, sok mazsola, két teáskanál eperdzsem, jól összekeverve:)

Hihetetlenül jól halad az ügy:) Itthon kivétel nélkül szól, ha bilizni kell. Séta közben megkérdi, hogy van-e rajta pelus, ha nincs, inkább visszatartja, míg haza nem érünk... Nem szereti a bokrokat... Alváshoz természetesen kap pelust és autózáskor is - bár most hosszabb útra készülünk, visszük a bilit is:)

A másik dolog, ami Esztit intenzíven foglalkoztatja. Minden nagy nyomtatott betűt neki feltétlenül el kell olvasni, minden látóterébe kerülő írószert ki kell próbálni. Ma a postán a néni neki is adott egy ugyanolyan nyomtatványt, amit én töltöttem ki, mert már szinte elpityeredett a Manó, hogy miért nem "írhat" ő is az én lapomra.

A fürdés közbeni alkotás is mindennapos. Ma diktált nekem, aztán őis írt. S mióta meglátta, hogy pontot tettem a mondat végére, ő is minden irománya után pontot tesz:)

Eszter nagyon rákapott a babákra mostanában. Eddig is voltak babái, hébe-hóba eljátszogatott velük, de pár napja szinte egyfolytában babázik: vagy kendőben hordozza valamelyiket, vagy altatja, eteti, sétálni is mindig hoz "valakit" az ölében, együtt fürdenek, vigasztalja őket, ha sírnak:) Közben meg hallom vissza azokat a mondásokat, kifejezéseket, amiket én szoktam neki mondani:)