Jajjjj, hogy megráztam volna ma Esztert! De türtőztettem magam, elvégre "csak" egy egész busznyi nézőközönségünk volt, akik lelkesen kommentálták is az eseményeket a maguk nyelvén, mintha értették volna, hogy egyáltalán miről is van szó.

Óvodából jöttünk haza, jó hangulatban. Egymás mellett ültünk, Eszter az ablaknál. Amikor felszállt két kisgyerek, átadtam nekik a helyemet, Esztert ölbe vettem, még ő kínálgatta a megürült hellyel a gyerekeket. Ők hamarabb leszálltak, mint mi, s Eszter szerette volna, ha visszaülünk egymás mellé. Csakhogy erre már nem volt alkalmunk, mert egy idősebb hölgy leült a mellettünk levő székre. Na, akkor neki hisztizni, hogy én álljak fel, mert egyedül akar ülni a széken. Felálltam. Akkor már nem akart leüllni, egy indulásnál le is esett majdem, durcáskodott, kiabált, rám is ütött egyszer. Még két megálló volt hazáig... Éreztem, hogy mindjárt elsüllyedek. Rég nem voltam ilyen megalázó helyzetben, lagalábbis én akként éltem meg. Mondtam, nem ülök már vissza, mindjárt leszállunk. "Természetesen" leszállni sem akart, ölben cipeltem le a buszról, mikor az már indult, úgy kopogtam be az ablakon a sofőr fülkéjébe, hogy lenne már olyan szíves megállni még egy pillanatra, mert nálunk épp hisztiroham van...

Pfujj, de rossz volt.

Outward Bound családos waldorf hétvégén voltunk az ovistársakkal, szüleikkel, Óvónénivel. Dominik is velünk jött, két napra nem akartam itthon hagyni. Kicsit fárasztó volt egyszerre alkalmazkodni az új helyhez, felügyelni a gyerekeket és a programokban is részt venni.

Pénteken délután ismerkedés volt az udvaron, Domi közben megszerette Óvónénit, sétálgatott közte és köztem. Estefele már fáradt volt és nyűgös, ott később volt vacsoraosztás, mint itthon. A szobánkban fémállványos emeletes ágyak és egy egyszemélyes favázas ágy volt, nem lehettett őket összetolni. Féltem, hogy valamelyik gyerek le fog esni a nagy álombeli forgolódásában, de nem:)

Szombaton délelőtt kirándulás volt, Eszter nagyon élvezte és bírta is a túrát. Domival hamarabb  visszatértem a szállásra, hogy aludjon. Már útban "hazafelé" elaludt az ölömben! Nagyon jó érzés volt, tán egy éve nem történt már ilyen, hogy az én ölömben cici nélkül elaludjon. Aztán betettem a babakocsiba (persze, azt is vittük) s aludt tovább.

Szombaton délután az udvaron volt játszás, vasárnap délelőtt aztán a kötélpálya! Hát ezt nagyon jó volt kipróbálni! Eszter nagy ámulatunkra nem akart bekapcsolódni. Beöltözés közben félúton azt mondta, hogy vegyük le a védőfelszerelést, ő ezt nem akarja. Biztos kicsi volt még hozzá. Mint tulajdonképpen minden egyébhez ezen a hétvégén a hegyi túrát kivéve... Ő szegényke még nem tart ott pl, hála Istennek, hogy éjjel fél 12-kor még rohangáljon a folyosón... Első nap simán lefektettük fél kilenckor, fáradt volt, másnap fent maradt fél 10-ig.

Mint az anyukája anno óvodás korában: tuti, hogy nem azt csinálta, mint a többiek, azaz, amit kellett volna:) (jelen esetben leguggolni)

Saját kezdeményezésből hempergett a fűben.

Naa, hol van Eszter?:D

Enni nemigen ettek. Jó, Domi persze evett, de kb felemennyiségeket az itthoni étvágyához képest. Neki az etetőszék hiányzott ugyebár, nem bírt megülni a fenekén. Hogy Eszternek mi hiányzott? Hát a húsleves galuskával meg a krumplipüre bundáshússal:D Nem vették valami jó néven azt sem, hogy csak 3 étkezés volt, nem öt, s este is meleg kaja.

Összegezve: nekünk jól telt, a gyerekek még kicsik voltak ehhez a programhoz.

Gyerekkoromban nem szerettem az anyák napját. Nem értettem, miért kell anyukát azért ünnepelni, mert dolgozik a háztartásban és gondot visel a családra, mindez annyira természetes volt gyermeki eszemnek. Na, meg utáltam szerepelni, színpadra kiállni, verset mondani.

Most, anyaként sem szeretem túlságosan... Azt gondolom, a kisgyerekeket nem kell "odatenni" szépeket mondani és hálálkodni. Majd, ha nagyok lesznek, jön ez magától, vagy nem. De ha jön, majd belülről fog jönni, nem külső utasításra.

Óvónénink roppant ügyesen megoldotta ezt a problémámat, pedig fel se vetettem neki:) Nem volt semmi hagyományos értelemben vett szereplés, hanem meghívta az édesanyákat egy délutáni közös játszásra. Körbeültünk, mesélt, mondókáztunk, énekeltünk, táncoltunk, a végén pedig átadták a gyerekek az ajándékaikat. Még a nagymamákra is gondoltak, Halász Judit kinyomtatott Hívd a nagymamát dalát és gyerekrajzokat küldött nekik haza Óvónéni. (Eszternek valamiért nem volt ilyen rajza, azt mondta, ő nem készített...)

Szóval nem volt az egészben semmi mű, semmi erőltetett, jól éreztük magunkat, együtt voltunk.

Ember, ne mérgelődj!-öt játszottunk ma délben Eszterrel, s kikaptam:) Nem mérgelődtem, hanem csodálkoztam. Nem azon, hogy szerencséje volt a lányomnak, s mindig annyit dobott, amennyire éppen szüksége volt, hanem hogy mennyire nagyosan lehet már vele játszani! Tavaly is érdekelték a társasjátékok, de nem volt türelme végigjátszani őket és ha megunta, a szabályokat se tartotta be. De ma, igen, mindvégig! Szeretnék még ilyen partikat. Az effajta játszást valahogy jobban szeretem, mint a te-vagy-a-rossz-cápa-mostoha-Hófehérke-stb. kezdetűeket:D

A Weekend szabadidő-telep minálunk május 1-je és szeptember valahányadika között fizetős este hétig - legalábbis eddig éveken keresztül így volt. Szerintem ez teljesen ok, strandolásért mindenhol fizetni kell, nem tudják leellenőrízni, hogy ki az, aki csak a játszótérre megy. Na, kérem, most nincs belépti díj. Van kampány. Éljen a polgármester.

Mondjuk a mi Weekend-látogatásainkon ez se nem oszt, se nem szoroz. Eszter eddig is rajongott az itteni játszóterekért, medencékért, s ha már 30 fokok járnak, ma délutánra megígértem neki egy kis csobbanást.

Domi kifejezően mondogatott és mutogatott, hogy "Te po. Do! O!" = Eszter locsi-pocsizik. Domi oda.", de ő most kimaradt a buliból, mert taknyos, délben még hőemelkedése is volt, s a víz se az a kristálypatyolat, az az igazság. A kissrác aztán "beérte" a homokozóval meg a sajtos-tejfölös lángossal:)

Lapát balkézben.

A háttérben nem esküvői sátor látszik, hanem a kampány további eleme: holmi baldachinszerű függönyös fülkék lepték el a gyepet körös-körül. Először azt hittük, öltöző, de inkább napernyőként szolgálhat(na), ha kissé funkcionálisabb és esztétikusabb lenne. Az alapja pl. lyukas, azaz egy tenyérnyi deszka, egy tenyérnyi szünet, s mind így. Se állni, se ülni, se feküdni nem lehet benne rendesen.

Más: ma mindketten "megsérültek" - Eszter a Weekenden esett le a sima úton, felhorzsolta a tenyerét egy kicsit, Domi a balkonon dőlt el a kismotorral, súrolta a homlokát. Este, fürdés közben vigyázva mostam az Eszter homlokát, nehogy fájjon... Mi lenne, ha többen lennének?:D Már nem is csodálkozom, hogy Dédi folyton keveri a családban előforduló neveket:)

Örömmel írom, hogy alakul a balkonunk:D A napokban kitakarítottuk Eszterrel, s ma délelőtt a maradék felhalmozott palántot is eldugdostuk. Leltár: van nekünk muskátlink, petúniánk, mézvirágunk, bazsalikomunk, petrezselyemzöldünk, tárkonyunk, rozmaringunk, majoránnánk, mentánk és eprünk.

Lett egy kis hely Eszternek rajzolgatni, majszolgatni, Dominak ismerkedni a kismotorral. És vacsorázni! Gyerekkoromban Nagymamáékkal gyakran vacsoráztunk itt nyáron a balkonon, nagyon szerettük. Igaz, Nagymama mindig majonézes krumplit és vinetát tálalt fel, nekünk ma "csak" gyorsan-virsli volt a menü, de a gyerekeknek így is tetszett. Még a székeiket is kituszkoltuk.

A járás mellett Dominik új tudománya, hogy felmászik valamire és leül: Caritasnál tornapadra, itthon kanapéra, kisszékre. S mint minden új, érdekes mozgásformát, ezt is kitartóan és lelkesen gyakorolja: felmászik, leül, leszáll, felmászik, leül, leszáll...:)

Még egy családtag, akinek be nem áll a szája:D Mindent kommentál, többször, "mondatokban", sőt, már komoly párbeszédeket folytatunk. Pl. ilyeneket:

Domi: - Pá!

Én: - Hol a lámpa?

Domi: -Ott! Ne! (S mutatja a kezével, hogy "nincs".)

Én: -Nem ég. Mikor fog égni?

Domi: - E! (=este).

***

Vacsorázunk, Eszter - szokás szerint - hamarabb befejezi, leszáll a székéről, bemegy a szobába. Domi tudósít: "Te. Tü. O. Papa. Te. E. Ne. (mutatja, hogy "nincs")" = Eszter. Csüccs. Ott. Papa. Eszter. Elment. Nem., azaz: Eszter ott ült és evett, elment, nem eszik:)

***

Ku - Jutka (a Ka-ból alakult át)

bi - biztos

ta - csavar, takarít

dzú - zúg

na - nagy

ko - kocka, kocsi

ha - hajó, hallgassuk

lá - látom

a - alma, almalé

le - leves

á - Actimel

he - helikopter

tci - cipő

... s mind így:)...

Adott két gyerek, akik imádják túrni a földet és nagyon szeretik más gyerekek társaságát. A Kicsi emellett fű- és lapát-bolond, a Nagy románul akar tanulni és mindig kiszemeli más gyerekek biciklijét, triciklijét, autóját, rollerét.

Tegnapelőtt és tegnap délután a szigeti kertben valóságos paradicsomi állapotokban játszodhattak:D Túrták, kaparták a földet: "homokoztak", Domi füvet tépett. Aztán Eszter megneszelte, hogy a ház előtt az utcában gyerekek játszanak, kettő rollerezik. Nosza, uccu, kitalálta, hogy ajánljunk fel valamit a csomagtartóból a mi játékainkból, s kérjünk kölcsön egy járgányt. A végén aztán már együtt krétáztak egy Carla nevű kislánnyal, akinek mellesleg nagyon tetszett Domi. Eszter védte, ami az övé: "Ne mind ölelgesse, az én öcsém! Ha kell neki is, szüljön magának!":O

Ugyanez képekben:

+ Isten éltesse Agytatát!

Dominik ma gondolt egyet, s itt a szigeti nagyszobában elindult! Járt le-fel a balkonajtó és a szoba bejárata között, imbolyogva-kacagva, s látszólag roppantul élvezte a dolgot:D Ügyes vagy, Kicsi!

Ez a hónap is kellően elrepült:)

A legnagyobb változás fiunk életében az ellenkezés. Már hangot ad nemtetszésének, ha valamit nem adunk oda neki, amit kinézett vagy elveszünk valamit tőle vagy netán abba kell hagynia valami kellemes tevékenységet, pl. fürdést. De még egész jól működik a figyelemelterelés:D

Aktuális kedvencek a lámpák, motorok, kövek és a fű.

Evés terén jól állunk, mint mindig, de az érdeklődése a külvilág iránt túl nagy már ahhoz, hogy sokáig nyugton üljön. Itt a Bucsinon pl. nincs etetőszék, úgyhogy nem is eszik olyan sokat vagy inkább mondjam azt, hogy többször csipeget. Mert azért ha tényleg éhes, jön, hogy: "papa":) Szigeten pedig meg-megkísérelt felállni az etetőszékben. Az otthoniban nem tud:D

Az alvás. Este háromnegyed kilenc van, nyolckor aludt el, s már háromszor voltam visszaaltatni. Az is tény, hogy három foga bújik egyszerre, egy zápfog is köztük van, meleg is van a szobában, ahol alszik, de az utóbbi pár nap mégis kikészített ilyen téren.

Nappali alvás. Ha nap mint nap megy a jól bejáratott rutin, a babakocsis másfél-két órás szundi még ok. De ha valami miatt kicsi változás is van, pl. előtte Caritasnál vagyunk és korábban kerül babakocsiba vagy később viszem ki sétálni a megszokott idejéhez képest, egyre csak felül, nézelődik, kommentál, s ha alvást emlegetek neki, megkapom, hogy "ne, ne!":) Ezt aztán addig csinálja, míg már sír a fáradságtól. Akkor hazamegyünk, elaltatom a matracon, ébred 45 perc múlva, visszaaltatom, 10 perc múlva felébred, mert fúr a szomszéd... S mind így.

Cici és szeparációs szorongás. Anyám asszony katonája, mondja erre Alois:) Az tény, hogy rengeteget cicizik mostanság. Ha kilépek a látóteréből, már görbül le a szája, nemigen akar más ölében sem lenni.

Ja, s ő is kezdi mutatni a testvérféltékenység jeleit, grrr! Ha Eszter bújik, hozzám: "ne, ne!", s furakodik közénk.

10 és fél kiló.

Fogak száma 8: fent 4, lent 4.

Ha kipihent, akkor ennivaló továbbra is:) Már néha Eszter is szereti:D

Hófehérkéset játszunk, ő a gonosz mostoha, ajánlja nekem az almát: "Megmérgez nincs benne!"

***

Fúj a szél, Eszter picit fázik: "Szellő, nem csinálsz egy kis meleget?" Felém fordul: "Tudod, hidegen ölel meg a szellő..."

***

"Csiribáznak a madarak."

***

Labdázunk, kosárlabdapályán, a labda kigurul a pályáról. Utánakiált: "Nem szabad!" Nekem magyaráz: "Szó nélkül legurul!"

***

Patak mellett: "Jólesik nézni a hullámokat."

***

Autóúton, nem bírja már: "Sétálj közelebb, Otthon!"

***

Bukfencezik: "Jól esik átgurulni magamon!"

***

"Jutka, nem gondoltam volna, mikor a Mámá pocakjában voltam, hogy ilyen feledékeny nagymamám lesz!"

***

Kijön a konyhába március 8 táján, sok a virág. Felkiált: "Hű, micsoda virágüzlet!"

***

Hitvallás :) "Mindent megtesz a számítógép, amit kérsz."

***

Per definitionem: "A vénasszonyoknak rezeg a keze és érdekesen beszélnek."

***

Hófehérke kicsit másképp: "Tátá, most te vagy a vadász és meg akarsz engem vadni!" (márc. 14-én)

***

Alois megy dolgozni: "Szia, puszilom a munkásaidat!"

***

Cápa-sztori: "Egyszer leharapta a kicsiujjam, de visszacsavarozták a szervizben."

***

Eszternek be van dugulva az orra: "A kalorifer a hibás. mert nem volt benne oxigénes víz."

***

Reklám:)

Már napokkal az előadás előtt szaglásztunk a környéken.

Az elefántok, pónik és dromedárok ki voltak téve közszemlére. Eszter elnézte volta őket hosszú órákig. Érdekelte, hogy melyik fiú, melyik lány, mit esznek, vajon hogy hívják őket...

Nem tudtam, hogy öltöztessem, kétésfél évesen, mikor utoljára cirkuszban volt, jól meghűlt, huzat volt. Most viszont április volt, nem november, úgyhogy egyre csak vetkőztettem.

A műsor egész jó volt, vagy csak én nem vártam nagy durranásra, látván, hogy kicsi a cirkusz. Igaz, nem az állatos számokon volt a hangsúly. A kígyókat pl. csak kivették a ládából meg visszatették és slussz. Érdekes és szórakoztató volt viszont a kötéltáncosnő, a bohóc meg a zenész produkciója, és az ötéves Vanessáé, aki hullahopp-karikákkal ügyeskedett.

Buli a javából: vattacukor, popcorn...

...elefántogolás...

A szünetben lehett menni két kört, ez nagyon jó volt, Eszter vigyorogva feszített a magasban, Daranak reszketett a keze, mikor leszállt. Azt mondták a lányok, hogy érdes, drótszerű szőre van az elefántnak, szúr. Ha nem szégyelltem volna, én is felültem volna...

...fénykép suta Mickey-kosztümösökkel.

Ez sehogy sem talált oda a végén, de hát Eszter mindent ki szeretett volna próbálni, nem akartam elrontani a kedvét.

Egyedül hajtja magát: "Elkaptam az érzést!":D

Rajong a csúszdáért, mint anno Eszter is.

A hintán majd' elaludt.

Az egyszótagosak szaporodnak, a kétszótagosok szótagismétlések. Remek mondatokat rak össze néhány hangból:)

pi - pisil (Hogyha lát valakit eltűnni a fürdőszobában, rögtön leadja az infót:), mint annak idején Eszter.)

gágá - liba

o - oda, ott

dá - Dárá

ká - kád

do - Domi (a dö-ből alakult át)

da - daru

bi, be, ba - bimm-bamm, harang

ta - ajtó, autó, traktor

tátá e ta be - Tátá elment és becsukta az ajtót.

ko - konyha

mo - mozdony

pe - repülő

tü - csüccs

zíí, dzíí - víz

be - be

ki - ki

Itt is nyuszi várta a gyerekeket, tudtuk előre, mert Gabi és Norbi szólt Eszternek, mikor locsolni voltak itt. (Eszter akkor utánuk szólt, hogy küldjenek még locsolókat...:D) Szóval első dolog volt megkeresni az ajándékokat. Oly gyorsan meg is talált Eszter mindent, hogy fel sem ocsúdtam, hogy lefényképezhessem a szép tarkán lapuló csomagokat.

Köszönjük!

Dominik rögtön krétázni szeretett volna (Ké! Ké!), tegnap látta Esztert  rajzolgatni a tömbház előtt, innen tudta, hogy mi is az.

Gömbi cicát gyámbászta.

Míg Agytata Domit sétáltatta altatás céljából, mi lányok felruccantunk a Szalavánra. Gyönyörű napsütés, kicsit sár, pár esés, pompás virágszőnyeg: Eszter "csodálatos kaland"-ként emlegette a mai kirándulást:) Nagyon szereti a természetben, nem nyafog, ha gyalogolni kell, felfele mászni, imád fűben ülni. Ezt a kis kirándulót is nagyon szeretem benne!

+alkotóláz

A minap a játszótéren Eszterre "ragadt" egy kislány. Kb akkora lehetett, mint ő, vagy valamivel kisebb és nem tudott magyarul. Eleinte Eszter valósággal menekült előle, azt mondta, nem szereti, mint egy kislányt az óvodából, Való igaz, a lányka kissé rámenősen közelített, ez zavarta Esztert. Aztán mégis odaadta neki a játékbabakocsit, a babát nem akarta, végül aztán együtt játszottak. A másik kislány készségesen fogadta el az Eszter által felállított játékszabályokat, mit nekik ehhez közös nyelv!:) Eszter eresztette le a babát a csúszdán, a kislány fogta ki. Eszter felmászott, a kislány felnyújtotta neki a babát, s mindeközben tolta a babakocsit magával, ahova kellett.

Aztán feloldódott Eszter nyelvileg is, hát az nem lehetett, hogy hallgasson:), csodálom a bátorságát, én, jaj, dehogy szólalnék meg olyan nyelven, amihez nem konyítok... Bezzeg a lányom! Irigylem és büszke vagyok rá! Percek múlva ilyeneket mondott "folyékonyan" (=éppoly gyorsan és szünetek nélkül, mintha magyarul beszélne), hogy multumesc, haide, unu-trei-si halandzsával keverve. Mondtam, kérdezze meg a kislánytól, hogy hívják, s gondolkodás nélkül vetette oda, hogy "kum té kéámö?" Így, "ö"-vel:D